Gyakran hallani, hogy a „felosztó-kirovó” nyugdíjrendszer nem fenntartható, mivel az elöregedő társadalmakban egyre kevesebb fiatalnak kell majd eltartania egyre több idős embert. A mai aktívaknak éppen ezért nem szabad kizárólag az állami nyugdíjra hagyatkozniuk, mivel várhatóan csak nagyon alacsony összegekre számíthatnak. Erre a problémára jelenleg az egyetlen megoldás az, ha a mostani dolgozók még időben megalapozzák saját időskori megélhetésüket, és felhalmoznak egy privát nyugdíjcélú megtakarítást. A saját vagyon később stabil jövedelemforrást tud majd biztosítani számukra, így nem lesznek kiszolgáltatva az állami nyugdíjrendszernek. Akik már elhelyezkedtek a munkaerőpiacon, nekik mindenképp szükségük van egy ilyen konstrukcióra.
A befektetések kiválasztásakor nagyon fontos szempont a biztonság, és különösen igaz ez a nyugdíjmegtakarítások esetében. Az önkéntes nyugdíjpénztáraknál gyűjtött megtakarítás erősen védve van az intézményi kockázatokkal szemben. A legnagyobb garanciát a jogi szabályozás jelenti: az önkéntes nyugdíjpénztáraknak szigorú követelmények betartása mellett kell gazdálkodniuk a tagok megtakarításaival. Továbbá a pénztárak a pénzügyi felügyeleti feladatokat is ellátó szerv, azaz a Magyar Nemzeti Bank előírásait is kötelesek követni.
Sokan tartanak attól, hogy az állam elveheti az emberek nyugdíjmegtakarítását. Ez az aggodalom leginkább abban gyökerezik, hogy 2011-ben jelentős átalakításon ment keresztül a magánnyugdíjpénztári rendszer. Ehhez hasonló jellegű állami intézkedés azonban egyáltalán nem fenyegeti az önkéntes nyugdíjpénztári konstrukciókat. Hiszen az ilyen nyugdíjcélú megtakarítások lényege az, hogy a pénztártagok már a saját adózott pénzükből takarékoskodnak, privát szolgáltatókon keresztül. Így aki ilyen megtakarítási formát választ, ebből a szempontból teljesen biztonságban érezheti magát.
A nyugdíjcélú megtakarítások nagy előnye, hogy az éves befizetések után igénybe vehető egy 20%-os SZJA-jóváírás. Ennek feltétele, hogy a megtakarító fizessen személyi jövedelemadót. A támogatás maximális összege az önkéntes nyugdíjpénztárak esetében évi 150 000 Ft, melynek eléréséhez évi 750 000 forintot kellene befizetni. Részben ennek az adóvisszatérítésnek is köszönhetően sokan döntenek a nyugdíjmegtakarítások mellett, ami hosszú távon javíthat a nyugdíjrendszer igen súlyos állapotán.
Az önkéntes nyugdíjpénztárak esetében befektetési szempontból viszonylag szűk a megtakarítók mozgástere. A legtöbb pénztár 3-5 előre összeállított portfóliót kínál a tagoknak, melyek közül egyet kell választani, és a teljes megtakarítás aszerint kerül majd befektetésre. Az elmúlt 10-15 évben a nyílt önkéntes nyugdíjpénztárak összes portfóliója átlagosan évi 6%-os nettó hozamot tudott termelni. Ezt az értéket azonban még inflációval korrigálni kell, ezért a reálhozam nagyságrendileg évi 3% körül volt. Az elérhető hozam mértéke mindig függ az egyénileg kiválasztott portfólió teljesítményétől, illetve az általános piaci környezettől, így előre természetesen nem lehet meghatározni. Elmondható ugyanakkor, hogy hosszú távon a magasabb kockázatú befektetésekkel általában nagyobb hozamot lehet elérni, míg a biztonságosabb befektetések alacsonyabb hozampotenciállal rendelkeznek.
Az önkéntes nyugdíjpénztárak tagjai legfőképp a befektetési szolgáltatásokra számíthatnak. A kiválasztott portfóliót teljes egészében a pénztár kezeli, ezáltal átvállalva az ügyfelektől a vagyonuk befektetésének terheit. A szakértői segítségen túl a pénztártagok tagi kölcsönt is igénybe vehetnek, amennyiben még a nyugdíjkorhatár betöltése előtt szeretnének hozzáférni a felhalmozott pénzösszeg egy részéhez. Továbbá a konstrukció lejáratakor a tagok többféle kifizetési kombináció közül is válaszhatnak, melyeknek gyakori eleme valamilyen típusú járadékszolgáltatás.
Az önkéntes nyugdíjpénztárba belépéskor általában felmerül egy néhány ezer forintos, „belépési költség”. Ezt leszámítva az ügyfélnek legfőképp a pénztár működési költségeit kell meg fizetnie a szerződés futamideje során. A működési tartalékba az adott évi befizetések néhány százaléka kerül, a pénztár szabályzata alapján. Az egyes ajánlatok könnyebb összehasonlíthatóságának érdekében érdemes figyelmet fordítani a teljes költség-mutatóra (TKM). Ez egy százalékos érték, és azt mutatja meg, hogy mekkora hozamveszteséget okoznak az ügyfél számára a konstrukció költségei. Minél alacsonyabb egy szerződés TKM-e, annál kedvezőbb költségszerkezettel működik adott körülmények között. 30 éves futamidő esetén az önkéntes nyugdíjpénztári portfóliók átlagos TKM-e kevesebb, mint 1%, ami igen kedvező költségszintnek tekinthető.
Abban az esetben, ha a pénztártag a szerződés futamideje során elhalálozik, akkor a szerződésben megjelölt kedvezményezettek hagyatéki eljárás nélkül, adó- és illetékmentesen juthatnak hozzá a pénztárban felhalmozott összeghez. Ugyancsak kedvezőbbé teheti a pénztári megtakarítás hozzáférhetőségét, ha a tag maradandó egészségkárosodást szenved, amely rokkantsági ellátásra jogosítja őt.
A szükséges havi megtakarítás összege igen sarkalatos kérdés: a túlságosan alacsony havi befizetés a nyugdíjcél teljesülésének rovására mehet. A statisztikák szerint az önkéntes nyugdíjpénztári tagok havonta néhány ezer forintot tesznek félre, ami gyakran nem elegendő a nyugdíjcél megvalósítására. Általánosságban elmondható, hogy fiatalon is minimum havi 20-30 ezer forint megtakarítása javasolt. És minél idősebb korban kezdi valaki a takarékoskodást, annál magasabb havi összegek lesznek szükségesek a célja eléréséhez.